Magyar asszonyok érkeznek a vároldalban lévő székházukba, délutáni félhomály fogadja őket. Mécsesek, sós sütemények, tulipános ládácska perselynek kikészítve. A Magyar Asszonyok Érdekszövetsége meghívott, hogy megtudjam, könnyű-e nőnek lenni a politikában.
Az érdeklődők átlagéletkorát és otthonkáját tekintve lehetnének Bolgárúr-rajongók is, leszámítva a kifogástalan kiskosztümben feszítő és mindenkit mosolyogva fogadó asszonyházi elnöknőt, Gerber Zsuzsát és a rendezvény közönségének fényét megadó másik asszonytársat. Ilyen mindenhol van, ezért még nem kell magyar asszonyok közé menni. Az árukapcsolt kiállításmegnyitón illedelmesen túlesünk, a kiállító rajztanárnő szépen rajzol, fest, szereti a virágokat, a békés falusi házakat, Chagallt. Közben gitár nagyságú kisfiú még kisebb gitáron szorgoskodik.
A magyar asszonyok két polgármestert és két alpolgármestert hívtak meg megtudni, könnyű-e nőnek lenni a politikában. A meghívottak egyike sem Tétényi Éva. Persze mit is válaszolhatna erre a kérdésre? A moderátor Kondor Katalin, akivel régi jó ismerősként üdvözöljük egymást. Néhány mondatban megbeszéljük a közszolgálati rádió állapotát, meglepő módon egyetértünk. Majd még többször is az este folyamán, amikor Kondor az évtizedek alatt szegénységbe taszítottak morális züllését a kormányokon és az általuk okozott közállapotokon kéri számon, amikor az általános hitelválság következtében eladósodottak kiszolgáltatottságáról beszél, vagy amikor megjegyzi, hogy azok, akik söralátétekről szavalnak, képtelenek lennének értelmezni egy villanyszámlát. Az élet néha pofonegyszerű.
Addig aztán nem jutunk el, hogy megtudjuk, könnyű-e vagy milyen nőnek lenni satöbbi satöbbi. Ez a kérdés ugyanis csak a második óra vége felé merül föl, vélhetően a kötelezővé tett koncepció okán. Horváth Gézáné, Magyarmecske volt polgármestere – jogos vagy vélt sértettségből – addigra már szétbeszélte az estét, ezért csak akkor tértem magamhoz, amikor azt mondta, hogy amikor kiszavazták a polgármesteri székéből, le kellett mondania egy EU-s nőbizottsági helyről is, amit egy férfi foglalt el helyette. Ha nem ivarhoz kötött a bizottsági tagság, és vélhetően nem az, akkor nem látok benne kivetnivalót, hiszem, hogy egy férfi markánsan képviselheti a női szempontokat, különösen egy olyan testületben, ahol férfiként kisebbségben van.
Az a kérdés, hogy a női polgármesterek családjai miként birkóztak meg azzal a feladattal, amit a politikai karrier építése rájuk mért, szintén értelmezhetetlennek tűnt a társaságban. Dr. Csutoráné Dr. Győri Ottília, Budakeszi polgármestere szigorú mértéktartással foglalta össze, hogy ő ezt tanulta, erre készült, a családját, a férjét nem érhette meglepetés. Nagyjából ez volt az összes válasz, ami a családot firtató kérdésre érkezett. Kimmelné Sziva Mária, Pilisvörösvár alpolgármestere, bár elkezdett egy mondatot arról, hogy a több évtizedes házasságának jót tette-e az, hogy most ügyei és harcai vannak, idáig el sem jutott, annyival fontosabbnak érezte elmagyarázni elköteleződését a Báthory utcaiakhoz, akiknek választási ígéretével ellentétben máig képtelen volt az aszfaltozott úttestet kigazdálkodni. Bácskai Beáta, Piliscsaba alpolgármestere családi helyzetének ismertetését egy pillanat alatt szétfújta dühe, ami akkor fogta el, amikor a gyerekeiről beszélt volna, de egyből az előző választási veszteség okán eltékozolt óvodaberuházás jutott az eszébe. Amikor a már előkészített terveket kihajították, és inkább visszafizették a már kiutalt EU-s támogatást csak azért, hogy ne épüljön fel a háromszáz férőhelyes óvoda. Moderátori oldalról nem hangzott el a miért, csak a nézők kezdtek fészkelődni, ezért Bácskai Beáta még annyit hozzátett, hogy háromszáz gyerek esetében az óvoda integráltsága elkerülhetetlen.
Kondor Katalin és szemben az asszonyok
Két órán át hallgatván kistérségi vezetőket, az a biztonságérzete támad az embernek, hogy az az ország ott, az újságokban és a hírekben, nem is létezik. Az, amelyiknek a Kossuth téren áll a Parlamentje, egy képzet. Arra kell, hogy legyen valami a kirakatban, miközben odabent, a boltban és különösen hátul a raktárban szorgos, tevékeny, avagy éppen tűzoltó munka folyik. A kirakatba kihelyezett bábuknak lövésük sincs arról, milyen erők tartják meg őket kirakati pozíciójukban. Hallgatván ezeket a közéleti nőket, értjük meg igazán, hogy Selmeczy Gabriellát reggelenként héliummal töltik fel és a madzagjánál fogva Szily Katalin szaladgál vele a Kossuth tér egyre tágasabb homokozójában.
Hozzájuk képest a kistérségi közéleti nők jelentéktelen, hétköznapi vacakságokkal molyolnak. Háromszáz gyerek óvodai elhelyezését tartják fontosnak, nevén nevezik a diszkriminációt, kimondják, hogy küzdenek a szegregáció ellen és inkább felszámolják azt az oktatási intézményt, amelyik nem működik velük együtt. Veszekednek villanyoszlopokért, egészséges ivóvízért, és eközben egyetemen vagy a saját kárukon megtanulják, hogyan kell EU-s pályázatokat írni, a jogszabályi útvesztőkben macsétával előretörni és végül megérteni, hogy a férfi vezetőik vagy beosztottaik egészen addig a partnereik, amíg nem érzik veszélyben miattuk a politikai hatalmukat.
Nincsenek polgármesternőkre szabott gondok és feladatok. Lehetnek megközelítések, adódhatnak magyarázatok arról, hogy egy-egy vitás helyzetet hogyan lehet nőből vagy férfiból megoldani, de ezek eltörpülnek a polgármesternők által is katasztrófának nevezett közmunkaprogram, az egészségügyi intézmények szétzilálása vagy az egyelőre általuk sem értelmezhető iskolaállamosítások mellett. Nem kell ahhoz magyar asszonynak lenni, hogy rossznak lássák Hegedűs Zsuzsa szegénységmentő programját, kiúttalannak az egyre mélyülő szegénységet és cinikusnak a családsegítő jegyrendszert. Nincsenek női szempontok, női megoldások, női álláspontok, csak éktelen sok munka van egy illúzióit, hitét és fogódzóit vesztett társadalmi térben. Az egyetlen közönségbeli hozzászóló magyar asszony még a Kádár-rendszerben tanult közigazgatást, ezért aztán a nők körüli segítő csoportok meglétét firtatja, akikre talán támaszkodhatnának. Az asztal körüli mély és szívből jövő sóhaj teremtette csönd lehetőséget ad a tökmagos pogácsás és sós masnis tálcák gyors érkezésének. Fotók, vakuk, névjegycserék, gratulációk és távozás.
