Húsz éve áll befejezetlenül Berlinben a Nemzetiszocialista rezsim alatt meggyilkolt szintik és romák emlékműve. A komplikált elnevezésnél már csak a torzó sorsa bonyolultabb – mintha csak itthon történt volna. Az Európai Roma Kulturális Alapítvány (ERCF) különleges projekt keretében civil összefogást kezdeményez, hogy végre méltó módon elkészülhessen az alkotás. A tervezett eseményt hétezer-ötszáz jelentkező közül válogatták be a június elsején megrendezésre kerülő Hetedik Berlini Biennáléra.
A sajtót Daróczi Ágnes, a Roma Bölcsek magyarországi képviselője, valamint Junghaus Tímea, Kóczé Angéla és Szász Anna tájékoztatta az ERCF részéről április 16-án a Nyitott Műhelyben.
Daróczi Ágnes kiemelte az emlékezés és az emlékeztetés kötelezettségét. Saját családi példáján keresztül felidézte az 1944-es eseményeket, nagyapja sorsát, aki több hetes bujkálás után mégis átvette SAS-behívóját, hogy védje családját, feláldozva magát szeretteiért. Beszélt nagyanyjáról, akit félholtra vertek a katonák, mert hadifoglyoknak segített élelmiszeradománnyal. Felelevenítette, hogy 1944 őszén minden kunyhóra krétával írták fel a faluban, hányan laknak ott s mikor viszik el őket a megsemmisítő táborokba. „Elhallgatott történelem ez a mai napig, mert voltak tettesek, katonák, történészek, kutatók, akiket nem rendített meg mindaz, ami a cigányokkal történt a II. világháború alatt.” Nekik, utódoknak kötelességük elfoglalni a valós és a virtuális tereket, hogy emlékeztessenek mindarra, ami történt – fogalmazta meg az alapítvány célját. Kiemelte többek között, hogy bár Budapesten létrehozták az emlékezés terét a Neru parton, Németországban a mai napig nincs hasonló annak ellenére, hogy 1982-ben maga Helmuth Schmidt is elismerte a nácik cigányok és szintik ellen elkövetett bűneit, és megkövette őket. Ezt kifejező, méltó szobor mégsem készült – ezt a történelmi sebet kívánják orvosolni jelképesen akciójukkal.
Emlékezés helyett enyészet
A történet 1988-ban kezdődött, amikor a Perspektive Berlin elnevezésű civil szervezet nyomására döntés született arról, hogy a holokauszt alatt meggyilkolt zsidó áldozatoknak emlékművet kell állítani. A német egyesítést követően az elképzelést felkarolta a kormány is. Több vélemény is elhangzott akkor azzal kapcsolatban, hogy az alkotás emlékezzen meg a nemzetiszocialista rezsim alatt meggyilkolt más áldozatokról is, de végül maradt az európai zsidóság mementója.
1992-ben a Német Szintik és Romák Központ tanácsának kérésére a német szövetségi kormány megígérte, hogy felépítik a meggyilkolt szintik és romák emlékművét is – ami a mai napig sem készült el. Bár az építkezés 2008-ban elindult, a tervező, Dani Karavan és a német kormány között kialakult nézetkülönbség miatt hamarosan le is állt. Az 1992-es ígéretre ma csak egy betontorzó emlékeztet Berlin közepén a Reichstag és a Brandenburgi kapu között, a Tiergarten tér sarkában. A kerítéssel körbezárt terület azóta az enyészeté.
Az európai történelem részeként
Ezen az áldatlan állapoton kíván változtatni az ERCF akciója, a Roma Bölcsek és fiatal aktivisták részvételével, június 2-án 15 órakor a helyszínen, a Berlini Biennálé rendezvénysorozata alatt – nyilatkozta Junghaus Tímea. Céljuk egy roma és nem roma civil szervezetekből, egyénekből álló hálózat kiépítése egy nagyszabású aláírásgyűjtési akcióval, amely befolyásolhatja a döntéshozókat az emlékhely építésének befejezésére. A Tiergarten téren szóban is megfogalmazzák követelésüket és tiltakoznak az emlékmű körüli játszmák ellen.
Emlékmű nappal
A szervezők szándéka szerint a civil kezdeményezés alapvető célja, hogy az emlékmű befejezésével a romák története az európai történelem kollektív emlékezetének szerves részévé váljon. Mindehhez, illetve céljuk eléréséhez nemzetközi hírű és összetételű, köztiszteletben álló értelmiségiekből létrehozták a Roma Bölcsek kezdeményezést. Az ERCF célja biztosítani, hogy életművük ne merüljön feledésbe, s a roma aktivizmus terén szerzett eredményeik és tapasztalataik hozzáférhetővé válhassanak mindenki számára. Ez a generációkon, határokon és kultúrákon átívelő kezdeményezés a tudásmegosztás és a folyamatosság értékeire épül, mely előfeltétele, illetve alapvető pillére kell, hogy legyen az európai roma kulturális és politikai aktivizmus elméletének és gyakorlatának.
A Bölcsek első nyilvános fellépésére 2012. június 1-jén és 2-án kerül sor a Berlini Biennálén.
A Roma Bölcsek
Hans Caldaras: roma zenész, író és aktivista. Szakmai karrierjét énekesként kezdte. Pályafutása során nem mulasztott el egyetlen alkalmat sem, hogy felemelje hangját az erőszak, az előítéletek és a rasszizmus ellen. Tagja volt a svéd parlamentben megalakult Roma Tanácsnak, illetve a parlament integrációért és egyenlő jogokért felelős bizottsága roma ügyekért felelős delegációjának. A Roma Kulturális Központ igazgatója volt Stockholmban.
Daróczi Ágnes: roma aktivista. Több mint negyven éve kiemelkedő alakja és vezéregyénisége a magyarországi romák kulturális és politikai elismeréséért zajló küzdelemnek. Fő szervezője a roma művészek első országos találkozójának, illetve tevékenyen részt vett a budapesti Roma Holokauszt Emlékmű létrehozásában. Nemzetközileg elismert kisebbségkutató, alapító kurátora a budapesti Romedia Alapítványnak.
Nicolae Gheorge: roma polgárjogi aktivista és szociológus. Több mint harmincöt éve dolgozik civilként, kutatóként, politikai tanácsadóként és szervezetalapítóként a roma közösségeket érintő különböző ügyekért. 1991 és 1993 között a Nemzetközi Roma Unió alelnöke. Erős lobbitevékenységet fejtett ki az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnél, az ENSZ-nél és az Európa Tanácsnál annak érdekében, hogy a romák jogegyenlőségének megteremtése az európai emberi jogi diskurzus szerves részévé váljon. 1993-ban alapítója volt a Társadalmi Intervenció és Tanulmányok Roma Központjának, mely szervezet a romániai romák helyzetének jobbításáért dolgozik. Az utóbbi években az EBESZ cigányügyi tanácsadója.
Ceija Stojka: roma író, festő, zenész, holokauszttúlélő. A holokauszt alatt szerzett tapasztalatok szerves és központi részét képezik munkájának. Erős és bátor nő, akinek szerepe megkerülhetetlen a roma kultúra, történelem, irodalom és zene megértésében. Arra biztat, hogy merjünk szembenézni a múlttal annak érdekében, hogy képessé váljunk megkezdeni egy alapjaiban új párbeszédet, és ezzel megkérdőjelezni a diszkrimináció, illetve az előítéletek bármilyen megjelenési formáját.
Sandra Jayat: roma festő, aktivista. Tizenöt évesen elmenekült a kényszerházasság elől, Párizsba gyalogolt és ott bekerült az avantgárd művészvilág vérkeringésébe. Elismert költő, író és festő. Fő szervezője volt az első nemzetközi roma képzőművészeti kiállításnak 1985-ben.
Rosa Taikon: roma ötvös, aktivista. Első, 1966-os kiállítása óta a svéd galériák állandó meghívottja. Alkotói tevékenységén túl meg kell említeni aktivizmusát a romákat érintő politikai és társadalmi kérdésekben, különösen a diszkrimináció és lakhatási körülmények terén.
Romani Rose: roma polgárjogi harcos, aktivista. Az 1970-es évek óta harcol a romák és szintik holokauszt alatt elszenvedett sérelmeinek elismertetéséért, illetve a kárpótlásért. Munkásságának nagy eredménye, hogy a németországi szintik és romák – mint nemzeti kisebbség – az Európa Tanács Kisebbségvédelmi Keretegyezményének védelme alá kerültek. A Németországi Szintik és Romák Központi Tanácsának elnöke, a Nemzetközi Auschwitz Bizottság tagja.
