Hol volt, hol nem, volt egyszer egy király, s annak volt három fia. Teltek-múltak az idők, a király megöregedett. Kiadta a parancsot a fiainak, hogy most már meg kell nősülniek, és aki a legügyesebb asszonyt hozza a házhoz és a leggazdagabbat, annak hagyja a királyságát.
Hát a két fiú mindjárt fel is öltöztek vitézi ruhába, de a kisebb ilyen kelekótyás volt. Annak mindig a hülyeségen járt neki az esze. Hát ahogy volt úgy otthon, piszkosan, az úgy útnak indult, gyalog. A többiek lóval mentek. Mentek, mendegéltek, egyszer a legkisebbik fiú elért egy faházikóhoz. Oda bement, hogy majd megpihen. Hát ott a ház közepin volt asztal két kis székkel. Oda leült, és elkezdett búslakodni, hogy most ö mit csináljon. Őneki még szándéka nincs, hogy ő megnősüljön. Hát ahogy ott szomorkodik, egyszer csak egy kisegért az asztalon pillantott meg. Az egér megszólalt:
– Ugyan mért szomorkodol annyira, te szép fiú?
Hát a gyerek elkezdte nevetni, hogy az egér beszél. Az nevetett, nevetett. Meg sem tudott szólalni. Az egér megint csak megkérdezte
– Ugyan min nevetsz olyan jól?
Hát akkor oszt elmondta a legény, hogy mi járatban van, mit kell csinálnia. Az egér erre így válaszolt:
– Azon sose búsulj, leszek én a te menyasszonyod!
Ezen megint csak elkezdett nevetni a legény, hogy őneki egy egér lesz a menyasszonya. Bele is egyezett:
– Te leszel a menyasszonyom, legyél!
Hazament a legény az apjához, már a többi két fiútestvére otthon volt. Dicsekedtek, hogy milyen szép menyasszonyt tanáltak, ilyen gazdag, olyan gazdag. Hát kérdezik a legkisebbet:
– Na, hát te kit találtál?
Hát nem merte megmondani, hogy őneki egy egér a menyasszonya. Kérdezgetik őtet, hát rámondta azt a fiú, a legkisebbik, hogy öneki is van az erdőben egy menyasszonya. A többiek kinevették, hogy ugyan miféle menyasszony lehet az erdőben.
Másnap megint kiadta az apjuk a parancsot, hogy menjenek el a menyasszonyokhoz, és mondják meg nekik, hogy holnap reggelre olyan kenyeret süssenek neki, a királynak, meg akarja kóstolni.
El is indultak a fiúk reggel a menyasszonyokhoz, mindegyik ment a maga útján. Elérkezett a legkisebbik fiú is, leült a székre, ott elkezdett gondolkozni, hogy egy egér hogyan tud sütni kenyeret. Hát az egér észrevette, hogy ott van, odament hozzá:
– Ugyan min búsulsz, édes, kedves vőlegényem?
– Ugyan minek mondjam én el azt egy egérnek! Úgyse tudsz rajtam segíteni!
– De mégis mondd meg, hátha tudok segíteni!
Hát megmondja a fiú az egérnek, hogy az apja azt a parancsot adta, hogy kenyeret kell sütni, hát mán a három fiútestvérnek a menyasszonyainak. Meg akarja kóstolni, hogy hogy tudnak főzni.
Hát az egér így válaszolt:
– te csak pihenjél le, aludjál, reggelre készen lesz a kenyér!
Azzal a gyerek lefeküdt, aludt. Reggel kiment az egér az udvarra, mikor elaludt a legény, elfütyülte magát, oda az udvarra összefutottak az egerek. Kiadta az egér a parancsot, hogy a legfinomabb búzából süssenek kenyeret, s reggelre kész legyen. Sütötek is az egerek nagyon szép kenyeret, finom volt. Reggel a legény felkelt, megnézte a kenyeret, elcsodálkozott, hogy egy egér kenyeret is tud sütni. Aztán elbúcsúzott az egértől, ment haza.
Mán a két testvérei otthon voltak. Az egyik rozskenyeret vitt, a másik másmilyen kenyeret is vitt. Megkóstolta a király mind a hármukét, hát a legkisebb fiú kenyere tetszett a legjobban, de nem szólt semmit sem. Azt mondta, hogy jól van. Nem szólt semmit sem a király, hogy a legkisebbnek a kenyere a legjobb. Másnap megint kiadta a király a parancsot, hogy most a menyasszonyok inget varrjanak.
El is mentek a legények. A legkisebbik gyalog ment megint. Elért a faházhoz, leült. Odament a kisegér, megkérdezte a vőlegényét, hogy min búsul. Megmondta neki a legény, az egérnek, hogy most inget kell varrnia:
– Az az óhaja az apánknak. De te úgysem tudsz rajtam segíteni, mert egy egér inget nem tud varrni!
– Egyet se búsulj, kis vőlegényem, feküdj le és aludj, reggelre kész lesz minden!
Lefeküdt a legény, elaludt. A kisegér kiment az udvarra, megint belefújt a sípba, odament az egész egér. Megmondta, hogy inget kell varrni, de a legfinomabb anyagból csinálják! Meg is csinálták az inget reggelre, odaadták a kisegérnek. Reggel felébredt a legény, a széken volt letéve az ing. Nézegeti, nézegeti, mindjárt fel is próbálta, legjobb volt rá. Elindult haza.
Már a két testvér akkor is otthon volt, azok meg nagyon dicsekedtek: Ilyen s olyan ingeket varrtak a menyasszonyaik. Nézi, nézi a király az inget, mind a hármukét, de megint csak a legkisebbikét találta a legszebbnek, az volt a legjobb anyagból varrva. De most sem szólt semmit, nem akarta dicsérni a legkisebbik fiát, mert mivel haragudott a fiúra, a legkisebbre. A király mindig is azt akarta, hogy a legkisebbik fiú haljon meg.
Másnap megint kiadta a király a parancsot, hogy most egy terítőt kell hímezniek a menyasszonyoknak.
Hát elindult a három gyerek, ment, mendegéltek. A legkisebb is elment gyalog, piszkosan, ugyanúgy, mint voltak. A kettő kidíszítette magát.
Odaért a faházhoz, leült, a kisegérnek megmondta, hogy most az asztalra valót kell hímeznie.
– De te nem tudsz rajtam segíteni, mert egy egér nem tud hímezni!
– Egyet se búsulj, kis vőlegényem, te csak feküdjél, pihenjél le, aludjál, és reggelre kész lesz minden!
Hát úgy is lett. kiment a kisegér, belefújt a sípba, odament az egész egér, megmondta az egér, hogy mi a parancs, meg is csinálták, de az olyan gyönyörű volt, mikor elkészült a kis terítő, hogy a napra lehetett nézni, de arra nem.
Elindult a legkisebbik gyerek haza az apjához. Már a kettő akkor is otthon volt, mutatták, hogy milyen szép terítőket varrtak. Azok is szépek voltak, de a legkisebbé volt a legszebb. Hát most sem mondta meg a király a gyereknek a többiek előtt, hogy az a legszebb, a legkisebbiké.
Teltek-múltak az idők, a király megint kiadta a parancsot, hogy most szeretné látni jövendő menyeit.
Hát el is indultak. A két fiútestvér hintókkal ment a menyasszonyokért, a legkisebb megint csak gyalog, piszkosan. Ment, mendegélt, leült a székre, és ott hozzákezdett sírni, hogy most mi lesz, hogy vigyen be ő a házba a király elé egeret.
Odamegy a kisegér, kérdezi tőle:
– mi a baj?
– Az az apám óhaja, hogy szeretne téged látni.
– Egyet se búsulj, kiskomám, elmegyünk és megnézzük!
– Veled? Egy egérrel? Úgyis kiröhögnek, nem azt még úgy, hogy egy egeret beviszek a házba!
– Te csak feküdjél le, és pihend ki magad!
Le is feküdt a legény. Az egér kiment az udvarra, belefújt a sípba, összefutottak az egerek. Megmondta a kisegér a többinek, hogy mi az óhaja a királynak.
– Ne búsuljon semmit, királykisasszony, reggelre minden készen lesz!
Avval a kisegér is bement a faházba, és lepihent ő is.
Reggel, mikor felébredtek, már ott volt egy kis hintó befogva. Tizenkét egér a hintóba volt befogva, és már a legény is felébredt. Elkezdett röhögni, hogy ő abba a kis hintóba szálljon be. Röhögte az egészet. Az egér beleült, a menyasszony, mentek.
Hát ahogy mentek egy keskeny hídon, arra jött egy ember, hát meglátta: – Ugyan mi lehet ez a csúfság, ami itten megy? –felrúgta a kis hintót, és belerúgta a vízbe.
Beleestek. A legény elcsodálkozott, hogy most mi lesz, kit vigyen az apjához. Mit lát egyszer a legény? Hát a vízben egy gyönyörű lány, jön ki a partra! Utána egy gyönyörű szép aranyhintó, hat aranyparipával befogva! Beleült a királylány a hintóba, a legény is, de a legény el volt csodálkozva, hogy mi lehetett az, ami történt.
– Ne búsuljál semmit sem, míg odaérünk apád házához, addigra én mindent elmesélek neked!
Hát a királylány mesélte a gyereknek, hogy vele mi történt.
– Ezelőtt három évvvel egy boszorkány elvarázsolt engem egy egerré, és az egész rokonaimat is, mindeddig, míg te meg nem szabadítottál minket. És ha nem jön az az ember, aki haladt át a hídon, és bele nem rúgott volna a vízbe, még mindig egér lennék. De te vagy a megmentőm, köszönöm neked, és ezentúl a feleséged leszek.
Hát mentek, mendegéltek, ahogy ezt a történetet elmesélte a királyleány, oda is értek az apjukhoz. Mán a két idősebb testvére ott volt. Szépek voltak az ő menyasszonyaik is, de a legkisebbik legényé volt a legszebb. Az apja megint elcsodálkozott, hogy a legbolondabb fiának van a legügyesebb és a legszebb menyasszonya.
Ottan mindjárt csaptak egy nagy lakodalmat, összehívtak minden rokonságot, ment a mulatás. kérdezgetik a bátyjai a legkisebbik testvért, hogy honnan szerezte ö ezt a gyönyörű szép királyleányt. Hát ő csak azt mondta, hogy az erdőből szedte. Megint csak nem hagyták a legényt nyugton, csak kérdezgették, hogy honnan szedte. Ő csak azt mondta, hogy az erdőből, ott találta.
Irigyesek is voltak rá, a két testvére, mert nagyon gyönyörű volt a lány, nagyon szép volt. Az övéké is szép volt, de nem volt olyan, mint a kisebbik fiúé. Hát az apja is kíváncsi lett, megkérdezte ő is tőle. De aztán a királylány ahogy táncol, meghallotta, hogy mit kérdezgetnek tőle. Odament a királyleány a királyhoz, és elmondta neki, hogy ővele mi történt.
Hát erre a király nagyon boldog lett, az egész vagyonát a legkisebbik fiának adta, nagyon nagy lakodalmat csaptak. Máig is élnek, ha meg nem haltak.
